Huszonkettedik nap - 2013.07.11.
Sziasztok!
Megkésve bár, de álljon itt az utolsó napunk története.
Csütörtök reggel, július 11.-én fájó szívvel keltünk ki az ágyból, mert tudtuk, hogy este elhagyjuk Amerikát. Miután összecsomagoltunk, és betuszkoltunk minden ajándékot a bőröndökbe, elindultunk New Jersey felé, hogy még egy utolsót vásárolgassunk a Jersey Garden nevezetű outlet-ben és harapjunk valami finomat még egyszer. Mire mindezzel végeztünk már majdnem délután három volt, ezért sietve berakodtunk a kocsiba, és továbbálltunk az Alamo autókölcsönző Kennedy reptéri lerakatánál. Itt sajnos megváltunk bajtársunktól, a Vörös Királynőtől, aki kitartott mellettünk végig esőben, szélben, fent a hegyen és lent a völgyben, 47 fokban és tornádóveszélyben. A könnyes búcsú után kaptunk egy is kárpótlást, mivel az Alamo ingyenes buszjárata folyamatosan szállította az utasokat az Air Train-hez, ami a reptéri terminálokon megy körbe az utazókkal mindössze 5 dollár ellenében. Szerencsére nekünk még ezt se kellett kifizetnünk, így a lehető legköltségkímélőbb úton jutottunk el célunkhoz. Innentől pedig már gyerekjáték volt az út. A gépünk 20.00 körül elhagyta a kifutót, és meg sem állt Londonig. Habár itt akadt egy kis kavarodás, de semmi olyan ami megakadályozhatta volna, hogy Taki időben odaérjen a diplomaosztójára.
Ez lett volna hát a mi kis utunk krónikája. Köszönjük a figyelmet és a lelkes olvasást, és reméljük minél hamarabb eljön a folytatás! ;)
Twenty-second day – 2013.07.11.
Hey!
A little bit late, but here is the story of our
very last day.
On Thursday morning, July 11th we
got out of bed with a heavy heart, because we knew that tonight we leave America.
After we packed up and shoved every gift to our suitcases, we went back to New
Jersey to do one last shopping in the Jersey Garden Outlet and to eat something
delicious again. By the time we have finished it was almost three in the
afternoon, so we quickly loaded the car and moved to the Alamo drop off point
at Kennedy Airport. Here, unfortunately, we had to say goodbye to our comrade, the
Red Queen, who stuck by us through rain, wind, up the hill and down the valley,
47 degrees and tornado threat. After a
tearful farewell we were compensated by Alamo with a free shuttle bus ride that
transfers passengers constantly to the Air Train, which goes around the airport
terminals with the travelers for only a $ 5 fee. Fortunately we didn’t not have
to pay for this either, so we got to the airport on the most cost-effective way
possible. From here it was a breeze. Our plane left the runway around 20:00 PDT,
and didn’t stop till London. We had a bit of a mix there, but there was nothing
that could stop us to get to Taki's university graduation in time.
This was the chronicle of our little journey.
Thank you for your attention and enthusiasm and we hope that the sequel is coming
soon! ;)
